| TÜCSKE - A DUMA - a Romániai Magyar Diákújságírók Egyesülete információs közlönye 1998 január-február 21. szám |
Mikó András 1978 - 1997
Kesernyés igeidõk
„A nyelv, mint egy város, ha jól emlékszem“ - írta még augusztus 7-én éjszaka Erdõcsinádon, mikor a nyári táborban a Macondo, az irodalmi összeállítás készült. Azt hiszem, ez volt a kulcsszava az utóbbi idõben írott rövidprózáinak, például annak is, mellyel a ‘97-es országos IKV-t nyerte meg.
Most persze,
januárban,
jönnek a szavak, sorban és egymás után.
Mint az utcák, ahogy idõnként be kell fordulni
a sarkon. Aztán a következõn.
„Mintha már jártam volna itt, déja vu, mondom, pedig ez az utcasarok mégsem lett volna itt.“ Hát, tényleg jártam: „Sok mindent csinált, sok mindennel foglalkozott, csak önmagát nem vette soha komolyan. Nem volt érdekes, ha éjszakákon keresztül nem aludt, vagy napokig nem evett, ha valami megszállotta. Mindig mindenütt jól érezte magát, ezért nem foglalkozott magával. Szeszélyes volt. Ha valamihez nem volt kedve, úgyse csinált semmit, képes volt napokig álomkórosként élni, hogy alig néhány órát volt ébren, utána pedig három napig nem aludt. Valahol mindig féltették az emberek, mert sose lehetett tudni, milyen õrültség jut az eszébe. De mindig feltalálta magát. Önfejûsége határtalan volt. Utoljára a gólyabulin láttam. Nagyon jól szórakozott, mikor elmenetel elõtt elköszöntem tõle. Valószínûleg akkor ment haza utoljára. Most az egyszer végérvényesen elaludt az égõ gáz mellett.“ - olvasom a Campus december 19-i számában az emlékezést róla.
Emlékmûsor, emlékkötet készül.
Emlékezünk: - ...és ott? ...- és akkor? ...- amikor ezt vagy azt tette, mondta, írta, neked, nekik, másoknak, vagy egyebekrõl? ... amikor itt vagy ott találkoztunk? ...és akkor ezt vagy azt?
Emlék?
Emlékszel?
A múltidõk a legrettenetesebbek.
a szerk.
(TÜCSKE - A DUMA - a Romániai Magyar Diákújságírók Egyesülete információs közlönye 1998 január-február 21. szám
Kolozsvár)
|
|
|