| Gyenge Zsolt, CAMPUS - a kolozsvári Szabadság melléklete, 1997 december 19 |
Mikó’ itt, mikó’ ott - mikó’ hol
Mikó András 1978 - 1997
Hosszúhajú, szemüveges, nagyhangú srác került fel Kolozsvárra egyetemre az õsszel. Azonnal bele is vetette magát nyakig a diákéletbe, a Perspektíva fõszerkesztõje lett, a Campusba is gyakran írt. Ahol megjelent, két percen belül mindenki a hasát fogta, mindenen nevetett, és mindent félvállról próbált venni. Ugyanakkor nagyon gyakran tudott komolyan beszélni, és ha valamit elvállalt, azt alaposan és nagy tehetséggel végezte. Irodalmi kreativitásversenyeket nyert halomra középiskolás korában, már bekerült a kolozsvári irodalmi körökbe, a következõ Elõretolt Helyõrségben írása kell hogy megjelenjen. Nagyon nagy várakozással érkezett egyetemre, és minden lendületét beleadta a kezdésbe.
Imádta a hegyeket, rengeteget kirándult, ha eszébe jutott, nekiment a Brassó környéki hegyeknek. Szívta a friss levegõt, és örült, hogy végre távol került a civilizációtól. Nem a pénz érdekelte, csak az, hogy emberek között legyen, utálta a nyugati képmutatást. Ha valami nem tetszett neki, rögtön kitátotta a száját, még ha aztán kapott is a fejére. Hihetetlen nagy volt idealizmusa, meg volt gyõzõdve, hogy valahol jobbá teheti a világot.
Sok mindent csinált, sok mindennel foglalkozott, csak önmagát nem vette soha komolyan. Nem volt érdekes, ha éjszakákon keresztül nem aludt, vagy napokig nem evett, ha valami megszállotta. Mindig mindenütt jól érezte magát, ezért nem foglalkozott magával. Szeszélyes volt. Ha valamihez nem volt kedve, úgyse csinált semmit, képes volt napokig álomkórosként élni, hogy alig néhány órát volt ébren, utána pedig három napig nem aludt. Valahol mindig féltették az emberek, mert sose lehetett tudni, milyen õrültség jut az eszébe. De mindig szerencséje volt, s mindig feltalálta magát. Önfejûsége határtalan volt. Utoljára a gólyabulin láttam. Nagyon jól szórakozott, mikor elmenetel elõtt elköszöntem tõle. Valószínûleg akkor hajnalban ment haza utoljára. Most az egyszer végérvényesen elaludt az égõ gáz mellett. Ki tudja, mi lehetett volna belõle?
Gyenge Zsolt
A Minimum pARTy társaság megkérte a Campust arra, hogy részvétüket tolmácsoljuk hasábjain Mikó András szüleinek, hozzátartozóinak és barátainak. Szívesen, így az udvarias válasz, de hazudunk. Hisz szívesebben mindenki mással foglalkozna. Nem részvétnyilvánítással.
(CAMPUS - a kolozsvári Szabadság melléklete,
1997 december 19)
|
|
|