| Orbán János Dénes |
Orbán János Dénes szerkeszto jegyzete a „Befejezetlen Történetek tárháza” címu kötethez
Szerkeszto mindenek elott megkérné kedves olvasót, hogy véletlenül se háborodjék föl ezen könyv „profán” szerkesztésén. Egy tehetséges és sokak által szeretett fiatalember halála alapot adna több tucat gyászkeretnek, zokogó magemlékezésnek, pátosznak – de Szerkeszto úgy véli, hogy éppen a patétikus gyászolással szentségtelenítené meg az örökké vidám és bohó Mikó Andris emlékét. Legyen hát olyan ez a könyv, amilyen O volt: külalakjában, felszínében vidám, belsejében pedig örökké vívódó, örökké gondolkodó. Ne Mikó Andris emléke, hanem Mikó Andris maga.
Mikó András 1978. október 8-án született Brassóban, és 1997. december 14-én halt meg gázmérgezésben, Kolozsvérott. Zsenge középiskolás kora óta ott sürgött-forgott mindig, ahol tenni lehetett valamit a kultúra érdekében: írt, szerkesztett, színdarabozott, tévézett, rádiózott, szervezett. A legszerencsésebb alkat volt, nem mindennapi tehetsége mellett nem mindennapi munkaerovel és szorgalommal áldatott meg. Hihetetlen, hogy mennyit tevékenykedett: több ífjúsági szervezet lelke volt, folyton szervezett, igen kellemes és szellemes társasági ember volt, és mindezek mellett több száz oldalt töltött meg muveivel. Tizenvalahány évesként már ismert volt sok befutott íróembernél, s hogy nem méltatlanul, bizonyítják ezen könyv írásai.
Szerkeszto elfogulatlanul és megfelelo szigorral igyekezett megrostálni a több száz oldalas életmu legjavát, s ami maradt, véli Szerkeszto, megállja a helyét, függetlenül attól, hogy Olvasó bizonyára elnézné a zöldfülüséget is egy pályája elején álló, ráadásul fiatalon és tragikus körülmények között elhunyt Szerzo esetében. Nem, Mikó Andrisnak nincs szüksége ilyen jellegu megértésre: könyve érett, színes és érdekes, és O elfoglalhatja elokelo helyét a fiatal magyar irodalomban, a Serény Mámiák között.
Ojd
Kolozsvár, 1998
|
|
|