| Vagy-vagy |
Vagy vagy. És nem kötõjellel, hisz én is vagy vagyok. Maga a vagy - vagyok. Így mindig, de csakis fagyosan, két dolog közé illesztve létezem.
*
Valamirõl mindig szó van. Néha magukról a szavakról is. Mit szólna a szó, ha szólna - és egyáltalán: mirõl volt szó, mikor még nem voltak szavak?
*
Minden olyan, mintha a tér összezsúfolódna, és a Holt-tengeri éjszaka Kiskapusra hullna rá.
Aztán az alany, aki mindezt elgondolja, meghal, a tér újból kitágul, a Holt-tenger édessé válik, Kiskapus pedig tovább feketedik a hó alatt.
*
Felfal a pillanat. Az elõzõ és következõ perc döbbenetesen távoli. Még az ezredmásodpercek is. Köztük nem létezhet pillanat, jelen, ez csupán illuzionikus szakadék, amibe csak zuhanni lehet, le az utolérhetetlen elsõ pillanatig, aminek étvágya, köszöni szépen, megvan.
*
Még egy éjszaka tebenned. Te sötétítesz, hajnalodtatsz, havaztatsz, én teljesítek: havazok, halnalodom, sötétedem. Tebenned. És most már tudom is ezt, felszabadulok a szenvedõ mód alól ...
*
Valaki szavakkal kísért. Valaki szavakat ad a számba, szavakat ad szavaimnak. Szavakkal sérteget, szavakkal halasztgat, élesztget. Megcsal, szavakkal szarvaz fel. Õfelsége, a Valaki, szavakkal vesz körül. Õfelsége határozza meg környezetem, és engemet is. Szavakkal etet, és nincsenek szavaim elutasítani. A szavak szavakká teszik a sejteket, a vért, az agyat. Szóvá nem tehetek semmit. Szóval szóvá akar változtatni. Õfelsége, a Szó. Azaz én. Mert ha csak szavak síkján is, a nárcizmust az önfelfalás követi.
*
Az idõ késõ húsz. Mindjárt huszonegy, huszonkettõ, mindjárt sok. Mindjárt kiabálunk. A Mindjárt jön utánunk. It is late o'clock, különben is.
*
Én látok, te nem látsz. Te látsz, én nem látok. Várni kell még, fedezetten és felfedezetlen, a szemek közt alszik a látás.
*
A láthatatlan ember maga sem lát - ezt bebizonyították. A kívülállók nem láthatják õt, tehát õ sem láthatja a kívülállókat. A vakoknál fordítva van. Õ nem láthatja a kívülállókat, tehát ..
Tényleg, vajon minden vakot látunk?
*
Vonalzóval mérve, a mánusok hosszabbak, mint a percek, sõt a percek egészen eltörpülnek mellettük. A teremtett mindig is így viszonyult a teremtõhöz: törpearányban.
*
Egy kis ablakhiba: a sík összeomlik, tér lesz belõle, majd Tér, és persze mindez Idõben zajlik le.
Szemed apró napokká változik a perc-szilánkokon.
*
- Miért? - kérdeztem, s hangom életet lehelt a semmibe.
- Miért ne? - válaszolta elutasítóan.
- Miért? - kérdeztem, s az élet tolakodott.
- Hm...- tûnõdött, majd pilinszkysen folytatta: Igazad van fiam: akárhonnan, érkezhet mondat akárhonnan.
Lenézõen mosolygott rám, pedig önirónia volt elõzõ szavaiban.
- Miért? - kérdeztem újból.
- Miért.- válaszolta, s szava semmivé válva várt a sorban következõ kérdezõre.
|
|
|