| Kiss Olivér, CAMPUS, a kolozsvári Szabadság melléklete, 1997 december 19 |
Elment a burzsoá-reakciós
Valamikó’ volt, valamikó’ má’ nincs
Meggyõzõdésem, hogy Mikó András nem könnytõl áztatott arcokat szeretne látni maga körül. Jómagam nem ilyen embernek ismertem. Humorérzékét, derûs világlátását másoknak is bebizonyította.
Körülbelül két-három hónappal ezelõtt találkoztam vele elõször a Káemdéesznél. Asztalon ülve olvasta a Dilema címû lapot. Leszólítottam: „Mit olvasol, te kis burzsoá reakciós? Hát ilyen újságot kell olvasni?“ És szóba elegyedtünk. Mondta, hogy Perspektívázik, és hogy bejött szerkeszteni. Talán akkor tudta meg, hogy Campusos vagyok, ezért aztán folyton ugrattuk egymást. Viccesen. Keveset láttam, nem vitatkoztunk aktuálpolitikai kérdésekrõl.
Most már tudom, mit veszítettem ezzel.
Emlékszem, cikket írt a Campusban, Tõkés László püspökre gázolt. Egy tapasztalt újságíró viszont, kihasználva cikkbeli pontatlanságait, õt „gázolta el“. Beszélgetésünk során beismerte: valóban nem volt ott, elírt valamit, de azért nem kellett volna annyira odaboxolni. - Megviselt az eset - mondta -, de nem adom fel.
Vígan osztogatta a Perspektívát a gólyabál után. „Na, Olivér, itt a friss újság, vedd és olvasd. Látod, hogy mi amúgy is gyorsabbak vagyunk mint ti, a Campus? Hoppá, kettõt veszel, ki akarsz fosztani bennünket?“, mondta viccesen. Boldogságot láttam arcán, és azon gondolkoztam, hogy mikor lesz alkalmam viszonozni húzását. Nem maradt rá idõm.
Kiss Olivér
(CAMPUS - a kolozsvári Szabadság melléklete,
1997 december 19)
|
|
|