| Helyzetjelentés |
Lassan a sorok is kuszák.
Úgy ballagnak tova, mint egy
tájairól elmenekült öreg-
útban új tájak felé.
Pedig megírni szeretnélek.
Elmondani rólad azt, hogy álmaimban
pösze szõkeséged kísért,
vagy azt, hogy néha egy
furcsa, halál-hangú hajnal
ûzi el ittfelejtett, magányos mosolyod.
És hogy látni, még látlak:
a merengés lassan fölveszi alakod,
helyetted ásít egy ismeretlen arc,
helyetted suhog (sablonosan) egy patak ...
(Tudod, az öregember csak hasonlat volt.
Esetlen, kopott, megszokott. A táj
talán még fontos: az Idõnek, hogy
helye legyen elhelyezni magából
valamit, ami túlságosan is jelentéktelen
ahhoz, hogy komolyan ne vennénk
- e hangulatot akár...)
Mostanában, látod, ilyen hangulatokat gyûjtök.
Apró dobozokba rejtem õket, címkézem:
egy pohár víz,
esetlen hasonlat,
gazdátlan magatartás,
talán:
vers-parázs?
Vagy egyszerûen csak: szeretlek.
|
|
|