| Én is? |
Virágcsokor mellett sárga salátát visz a szatyorban. Haját állandóan borzolja, félhangosan mond, nézi a fellegeket. A rendõr láttán lófaszt emleget, kinyújtott nyelvét átharapja, és kéjittasan elszalad.
*
A fehér gyolcs alól jól látszanak hasát súroló, fonnyadt mellei, melyeket néha-néha megfog, megrázogat miközben fel-alá rohan vadul az utcán: MEGUNTAM !
*
Apja, anyja veszi körül. Kis simlisapka fején, trottyos vászonnadrág, drapp kabát. Szemberöhögi a villamost és idõként gyors vonaglásba kezd az óvó karok közt, szüntelenül motyogva lekonyuló, habos szájában.
*
Mereven megfordul sarka körül, tenyerét szélesen kitárja, mutat a polcra. A szomszéd butik zenéjére ütemesen rázza magát, majd megint kínálja a képzeletbeli vevõket: TESSÉK PARANCSOLNI !
*
Padja körül már mind papírlapok hevernek. Teleírva. Pufók arca és ballonkabátjának ujja ütemesen mozog együtt. Rendületlenül ír. Ha alátétje leesik, térdén folytatja. Diktál magának.
*
Nagyon esik az esõ, de jó, hogy hoztam ernyõt. Pedig a szék olcsóbb, mint a szalámi, és én különben sem fázom."
*
A látvány mindennapi. És lassan már én sem...
|
|
|