| Etûdök Diridongóra (velem, Attilával, Vladimirral, Julióval és másokkal) |
Told odébb azt a széket...Gyere, mesélek valamit.
Képzeld! Elfoglalták az elfoglalt házat! Az elfoglalók foglalták el! - újságoltam lelkendezve, de hamar félbeszakított:
- És a muskátlik?
- Nem tudom, hová teszik. Talán elviszik õket mélyre, Diridongiába.
- Iába? Hiába! - legyintett, és unalmában vakargatni kezdte az õ mélyebb bõrét.
Öngyilkos akart lenni.
*
- Vonat elé leguggolni...morfondírozott, és gondolatai úgy pengtek, akár az akár a hasonlatokban.
- Magamat a völgybe rázni...- gondolta, és óvatosan fel akart mászni a hegyre.
- Várj, Wladimir! - kiáltottam utána, pedig még el sem indult. Egyszerûen a fûben ült, méheket fogdosott, és vÉn pókoMnak" feliratú skatulyákba zárta õket. Mire egyvonalba értem vele, már elészedte zsebébõl a maradék bablevesét.
- Gethesek, tramplik ezek a méhek, te Wladimir! Hát ezt nézed? Ezzel töltöd az idõdet naphosszat? Úgy diridonganak ezek a méhek itt, akár a diridongók. Csupán a diridongók szoktak úgy diridongani, ahogyan ezek a méhek itt diridonganak.
Ebbe bele is egyezett. Csak úgy megültünk, veszteg. Unalmunkban pár verssornyit hallgattunk.
A bableves mellé kenyeret is evett. Rossz volt. Földhözvágta. A morzsára természetesen madarat vártunk.
Diridongó, diridongó, diridongó - diridongott a diridongó Cortázar módra, miközben hosszú csõrével ablakunkat kopogtatta.
- Nyissuk ki! - javasoltam.
- Senki - legyintett Wladimir és egyre inkább rászokott a mélyenvakarózásra.
*
Szeretõje könnyébõl tó lett. Sárgarigó diridongók törték csupán meg a vízszíni mély fenyveserdõk diridongó sárgarigójának csendvilágát.
- Rájöttem valamire! - kiáltottam. A bõr alatti vakarózás a mélyebb bõrre irányul. Erre irányul az a bõr alatti vakarózás, amely a mélyebb bõrre irányul.
- Olyan, mint egy diridongó! - ismerte fel õ is, majd hosszas tûnõdés után hozzátette:
- Ne haragudj, nem volt virág.
*
Így lassan õt is elfoglalták az elfoglalt ház elfoglalóinak gondolatai. Megfeledkezett a muskátliról, szeretõje kicsi húgáról, csupán Diridongiára gondolt. A bõr alatti Diridongiára.
Más számadásait úgy hagyta ott, sose látták.
Kalapját a sínre tette, a vonatkerekek pedig pofátlanul röhögtek az arcába.
Választatás - mondta utolsó erejével.
|
|
|