| (Látom, napok óta...) |
|
|
|
Látom, napok óta rám figyelsz.
De mindezt csak akkor látom,
mikor rád figyelek.
És napok óta úgy gondolok rád,
hogy azt mondom magamban:
"Ma sem gondolok rád."
*
a lényegtelen
ideát
merevíti
döbbent,
megtörhetetlen
csendbe
a túlvilági
ideát
*
mezítláb,
véres-végtelenül
tapos a végtelen lényegbe
a vers
felold, átmos
átment magába
- van ennyire kedve(r)s
*
talán hallgatni kellene...
gondolat-mentesen
magány-magunk
csend-mélyén
talán hallgatni kellene...
így élni át,
szótlan döbbenetben,
fagyos-megmeredten
utolsó átélnivalónkat:
halálunkat
*
arca van a sebén
és nem arcán a seb
állandó mosoly
lelkén már nem lebeg
ne tartsd ide
Dide!
*
akár a rohanva leejtett
lopott dinnye-cafatok
a sárban
lapulunk, félünk
várjuk a szent szétnyomódást
a fájdalmas
kereket
|
|
|